Ajánlók

Teddy mackó

Milne

TEDDY MACKÓ

Egy medvének, ha lusta ő,

Bizony hamar pocakja nő.

Így csodálkozni nem lehet,

Hogy Teddy Mackónk ily kerek,

Egyetlen mutatványa van;

Az ágyról a földre zuhan,

De vissza már nem kecmereg,

Mivel túlságosan merev.

A kövérség olyan dolog,

Mely töprengésre ád okot;

És Teddy eltöprenghetett,

Hogy teltsége miből ered.

Így szólt: "Bár lennék ösztövér?

És nem ilyen telt, sőt kövér.

De igazán nem jó dolog,

Hogy kint sosem mozoghatok."

Odanyomta több héten át

Az ablakhoz a nóziját,

S nézte, amint az emberek

Lejárják a felesleget.

És nem volt köztük egy, aki

Hozzá hasonlóan dagi,

"Vagyis - sóhajtott egy napot -

olyan dagi, mint én vagyok."

Aztán lefekvés előtt

Eltették a helyére őt,

Az ágyra, ahol egy sereg

Állat volt már, és rengeteg

Játék, könyv és ki tudja mi,

Rokonok ajándékai,

Sok "Hol volt, hol nem volt" mese

S a királyok története.

Egy késő éjjel eshetett,

Mackónk nézte a könyveket,

S az egyik képen mit talált?

Egy kövér francia királyt!

És a kép alatt aranyos

Betűkkel: "Ikszedik Lajos,

A mellékneve 'Daliás" -

Pedig dagadt volt, nem vitás.

Mackónk örvendett módfelett,

És falta a történetet.

"A mellékneve Daliás",

És kövérebb mint bárki más.

"Akkor hát lehet még nekem

'Csinos' is a melléknevem!"

"Lehet" vagy úgy gondolta tán:

"Lehetett volna" - hajdanán,

Mivel gyanúja támadott:

"Mi van, ha Lajos már halott?

Változó a szépség-igény,

Mi szép volt tavaly, rút idén.

Daliás Lajos él-e még?"

Hiába törte a fejét.

Másnap (midőn ablakban ült)

A kérdés ismét felmerült.

Fejében csak ez kattogott:

"Vajon még él, avagy halott?"

Orrát üveghez nyomta, ám

Az ablak, amely csak lazán

Volt behajtva, kinyílt, ezért

Teddy zuhanva földetért.

S amint fájdalmasan nyögött,

Egy kövér úr épp arra jött.

S bár kissé későn érkezett,

Még látta a történeteket,

Barátságosan súgta hát

Kifejezte sajnálatát:

"Hüm…Hüm…Hát szólanom lehet,

Igen csúnyát esett kegyed."

De Teddy erre nem felelt,

Az is kétséges, hogy fülelt,

Csak nézte, nézte, hogy ki szól:

Lajos, a könyv lapjairól!

Ez hát a "Daliás" király?

Ez a mosolygó Csupaháj?

"Lehetetlen! Rákérdezek.

Csak nem haragszik érte meg."

"Tisztelhetem - már megbocsájt -

Önben a francia királyt?"

Az úr meghajolt: "Az vagyok."

S megemelte a kalpagot,

Majd vett egy mély lélegzetet:

"Ön meg Medve Edvárd lehet."

Teddy bólintott: "Nagyuram,

Jómagam volnék csakugyan."

Az ablak tárt szárnyainál

Áll a Medve Edvárd s a király,

A maguk módján daliák,

S tárgyalták, milyen a világ.

"Mennem kell, ha megengeded" -

Szólt a király, s becsengetett.

"A játékmackó kiesett" -

mondta és továbbsietett.

Egy medvének, ha lusta ő,

Bizony hamar pocakja nő.

Teddynk ezért apró, kerek,

És ezt csodálni nem lehet.

De azt hiszitek, bánja ő,

hogy nádszálnak nem nézhető?

Ellenkezőleg. Ehelyett

Büszke, hogy kicsi és kerek.

• < Előző
• Következő >