A király kutyája Székely népmese

Nyomtatás
Kategória: Kedvenc meséink
Utolsó frissítés: 2017. március 17. péntek Írta: Kiss Márta


A király kutyája 


Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy király. Annak volt egy nagyon-nagyon szép leánya, s volt neki egy kutyája, amit rettentõen szeretett. Nem adta volna oda senkinek a világ semennyi kincséért, az egész országért. Akárhova ment sétálni, a kutyát vitte magával.

A leányát eljegyezte a szomszéd ország királyfia, s az a királyfi, ahogy járogatott a királykisasszonyhoz, hát erõst megtetszett neki a kutya. Kérte a királykisasszonytól, könyörgött, mert a királytól nem merte kérni. Addig könyörgött, hogy a királykisasszony, mikor az apja nem volt otthon, odaadta a kutyát a võlegényének. Elvitte a királyfi a kutyát, de elfelejtette megkérdezni, hogy minek hívják. Hiába szólott neki így, hiába szólott neki úgy, a kutya csak szomorkodott.

Gondolt egyet a királyfi s azt mondja az inasának:

- Most elmész oda a királykisasszonyhoz, s megkérdezed, hogy mi a kutyának a neve. De úgy kérdezd meg, hogy azt senki ne hallja, csak egyedül a királykisasszony!
El is ment a királyfinak az inasa, de mikor a nagy terembe belépett, éppen az asztalnál ültek a király, a felesége s a leánya. Hej, de nagy bajban volt az inas, hogy tudja õ megkérdezni, hogy minek hívják a kutyát? Állt egy darabig, állt. Egyszer azt mondja a királykisasszonynak:

- Azért küldött engem ide az, hogy mondd meg neki azt, hogy minek hívják azt.
A királykisasszony átlátott a szitán, s azt mondja:

- Mondd meg neki azt, annak hívják azt, ahogy te állsz ott, úgy ülök én itt.

Hát elment az inas, s megmondta a királyfinak.

Gondolkozott a királyfi, törte a fejét, mi lehet az, s nagy késõre rájött. Biztosan az inas, mikor odament, meg volt ijedve, s nem merte megkérdezni a királykisasszonytól az apja jelenlétében, minek hívják a kutyát, s azért mondta a királykisasszonynak, hogy annak hívják azt, ahogy te állsz ott, úgy ülök én itt. Azt mondja a kutyának:

- Ide gyere, Félsz! - S hát, a kutya felugrott, s a királyfinak nyalta az arcát, s ugrált örömében. Azt se tudta, mit csináljon. Mert a kutyának a neve Félsz volt.
Hej, de mikor elment az inas, nagy méregbe keveredett a király, s azt mondja a leányának:
- Mit beszélgettél te az inassal?

- Hát, édesapám, ezt én meg nem mondhatom.

- Hát ha nem mondod meg, akkor eltakarodj az országomból, hogy ne is lássalak!
Nagy sírás s keserves könnyhullatások között a királykisasszony összeszedte magát, s elment. Elment a szomszéd ország királyfiához, aki a võlegénye volt. Na oda jó helyre ment, a királyfi egy csöppet se haragudott. Hanem egybõl nagy lakodalmat csaptak, megesküdtek

Telt-múlt az idõ.

A királykisasszonynak született egy erõst-erõst szép gyermeke. Gondolta magában az öreg király, jó lesz, ha kibékülök a leányommal, s meglátogatom. Beleültek a feleségével egy szélhintóba, s elmentek, hogy meglátogassák a lányukat, s mikor a leányát meglátogatta, akkor látta meg, hogy ott van a legkedvesebb kutyája. Azt mondja a királykisasszony:

- Na, édesapám, most már úgyis mindegy, megmondom, hogy mit mondtam az inasnak.
S a király akkor tudta meg, hova került az õ legkedvesebb kutyája, s mit beszélgetett a leánya. Szánta-bánta, de immár mindegy volt, mert úgyis megbékéltek, s még ma is élnek, ha meg nem haltak. Aki nem hiszi, járjon utána!

Székely népmese


© 2011 Orosházi Gyermekkönyvtár. Könyvtárunk honlapja 2007. március 22-én indult. Az oldalon lévõ információkat felrakta és frissíti:
Kiss Márta. kismart@gmail.com. A honlapot készítette: Varga Ádám. xxv25.weboldala.net. Illusztrátor: Mester Kata. mester_kata@yahoo.com
Designed by Joomla 1.7 templates and web hosting by justhost reviews. All Rights Reserved.