Zelk Zoltán: A furfangos szarka

Nyomtatás
Kategória: Kedvenc meséink
Utolsó frissítés: 2014. április 02. szerda Írta: Zelk Zoltán

Zelk Zoltán: A furfangos szarka



Három és fél lépéssel innen a világ végétől, de lehet, hogy néggyel is, volt egy erdő. Abban az erdőben pedig - akár hiszitek, akár nem - kutyák, macskák, rókák, nyulak éltek a legjobb barátságban. Együtt ebédeltek, együtt játszottak, még fürödni is együtt mentek volna, ha lett volna fürdő az erdő közepében.

Hanem majdnem elfelejtettem, hogy egy szarka is élt abban az erdőben, de hiába csörgött, hiába billegette a farkát, az állatok mégsem akartak vele szóba állni. Hej, pedig hogy unta magát egyes-egyedül a fa tetején! El is repült volna rokonaihoz, a világ közepébe, de hát rövid ahhoz egy szarka élete, hogy akkora utat megtegyen. Ezért hát csak egyre búsult, s olykor-olykor leszállott a hancúrozó állatok közé.

- Kedves róka koma - szólt hízelegve -, elcsörgök neked egy szép nótát a kövér dióról és a sovány mogyoróról, ha megengeded, hogy köztetek maradjak.

- Nekem ugyan csöröghetsz - felelte a róka -, menj a fa tetejébe, ott van a te helyed!

Most már a kutyát kérlelte:

- Nézd, milyen szépen tudom billegetni a farkamat. S egy gyönyörű dalt is tudok a világgá ment vadkörtétől...Ugye, megengeded, hogy köztetek maradjak?

- Még csak az kellene! - ugatta mérgesen a kutya. - Ülj az ágra, és tollászkodjál!

"Talán a macska jobb szívvel lesz hozzám" - gondolta a szarka, s már kezdte is a hízelkedést:

- Ismered a farkast kergető vadgesztenye történetét? Úgy volt az, hogy a farkas egy kiscicát kergetett az erdőben. Meglátta ezt a fáról egy öreg vadgesztenye, gondolt egyet, s ráugrott a farkas fejére. Nosza, megijedt a farkas, és szaladni kezdett, a vadgesztenye pedig utána! Talán most is kergeti.

- Meséld ezt a butaságot a madaraknak - nyávogta unatkozva a macska, és lefeküdt aludni egy fa tövébe.

Most már csak a tapsifüles volt hátra.

- Nyuszi, nyuszi, nyuszika - kezdte a szarka -, ide hallgass, milyen szép nótát tudok én!

- Nem érdekel a nótád, te rekedt csörgő! - felelte a tapsifüles, és táncolni kezdett a rókával.

"Megálljatok csak, ezért bosszút állok!" - határozta el a szarka, s mérgesen fölszállt a legmagasabb fára, de annak is a tetejére. Délben aztán elérkezett a bosszú ideje.

Éppen ebédelni készültek az állatok, s a szarka leszállott a fáról, s ellopta az egyik kutya ebédjét.

Mikor a kutya aztán keresni kezdte a jóízű falatokat, a szarka elkiáltotta magát:

- Ellopta a macska!

Erre a kutya a macskán követelte az ebédet, de az esküdözött, hogy egér legyen, ha látta.

- Hazudik! Hazudik! - kiabálta a szarka. - Láttam, amikor eldugta egy fa mögé!

Ezzel már le is ejtette a fa mögé a kutya ebédjét, úgyhogy a kutya rögtön megtalálta, mikor kereste. No hiszen, lett erre verekedés! Kutya neki a macskának, macska a kutyának! Még a rókák és a nyulak is verekedni kezdtek, a szarka pedig majd szétrepedt a nagy nevetéstől.

Nem is maradtak többé együtt az állatok.

Elvándoroltak messzi vidékre, s azóta haragszanak egymásra a kutyák és a macskák, és azóta kergeti a róka a nyulat.


© 2011 Orosházi Gyermekkönyvtár. Könyvtárunk honlapja 2007. március 22-én indult. Az oldalon lévõ információkat felrakta és frissíti:
Kiss Márta. kismart@gmail.com. A honlapot készítette: Varga Ádám. xxv25.weboldala.net. Illusztrátor: Mester Kata. mester_kata@yahoo.com
Designed by Joomla 1.7 templates and web hosting by justhost reviews. All Rights Reserved.