A lányka, a lepke és a nap

Utolsó frissítés: 2017. március 14. kedd Írta: Gazdag Erzsi

Gazdag Erzsi

A lányka, a lepke és a nap


Kék tükör az égbolt,

nincsen rajta folt;

lefújta a szellő,

ami rajta volt.


Ott nevet a nap fent,

tükör közepén.

Arany szemüvege

Villog a szemén.


Mit lát a tükörben?

Mire mosolyog?

Meglátott egy lánykát,

épp lepkét fogott.


Repülne a lepke,

szárnyát verdesi.

Kacag a leányka,

El nem engedi.


Nyúl ugrik a zöldből,

megijed a lány.

Elereszti foglyát,

az meg tovaszáll.


"Szállj le, lepke, szállj le!" -

hívja, kergeti.

Tejet, vajat, mézet

ígérget neki.


De a szabadult rab

Már messzire jár,

Gyöngyvirágerdőben

Gyöngyvirágra száll.


Sírdogál a lányka.

Szól hozzá a nap:

"Napsugár-kendőmbe

töröld arcodat!


Akkor szép a lepke,

mikor szállva száll;

Markod börtönébe

mért zárnád, leány?"


S nevet az öreg nap,

nevet a virág.

Nevet már a lány is,

nevet a világ.