Az összetörhetetlen dió

Nyomtatás
Kategória: Győztes Mesék
Utolsó frissítés: 2016. máj. 20. péntek Írta: Czvitkó Balázs

osszetorhetetlen dio.jpgÉlt egyszer az Óperencián innen egy király, aki híresen erős volt. Az összes csatát megnyerte a lovagjaival, akik szintén erősek és izmosak voltak. A királynak volt egy szépséges leánya, még a világ másik felén is ismerték a szépségét. Nem lehetett volna lerajzolni, büszke is volt a király rá.
Történt egyszer, hogy a király a lovagjaival és a favágóival kiment az erdőre téli tüzelőt vágni, azonban találtak egy öreg diófát, amin kevés dió volt, de az mind almanagyságúra nőtt.



Megkívánta a király, az egyik lovagja pedig hozott neki egyet, a legnagyobbat. Igen ám, de nem bírták feltörni. Próbálták a lovagok, maga a király is, de senkinek nem sikerült. Kihirdette a király az országba, hogy aki fel tudja törni a diót, feleségül kapja a királylányt.
Jöttek mindenfelől a kovácslegények, henteslegények, vitézek de senki nem bírt a dióval. Végül egy kis szürke egér jelentkezett próbára. A király hitetlenül mondta:
- Te akarsz szerencsét próbálni, te kis nyiszlett?
A kisegér könyörgőre fogta:
- Király uram, a világ mindenét odaadom, ha megpróbálhatom.
A király legyintett egyet és az egér elé tette a diót. Az megkoppintotta az orrával kétszer, és a dió kettévált.
A király ámult-bámult, hogy ez a kis egér két koppintással ki bírta nyitni a diót.

- Idefigyelj Te egér, könnyű neked, mikor már mi erős kezeinkkel végig próbáltuk a feltörést, ezért sikerült neked. Holnap még egy próba vár rád, s akkor egyikünk sem nyúl a dióhoz, nem próbáljuk felnyitni.
- Úgy legyen! - szólt az egér.
Másnap a kisegér elé tették az almanagyságú diót, és ő bemutatta a tegnapi tudományát, két koppintással felnyitotta a diót.
A király nagyot nézett, csodálkozott, és elvonult az udvarmesterrel tanácskozni. Arra az elhatározásra jutottak, hogy felajánlják az egérnek a királyi fősajtmesterséget, cserébe, ha nem akarja feleségül venni a királylányt.
Erre az egér:
- Mit nekem fősajtmesterség, nem érdekel engem a sajt, megígérte király uram, ha felnyitom a diót enyém a lány! Ide vele!
- Akkor legyél Te az egérkirály, csak ne vedd el a lányomat! - mondta a király
- Nem, nem, a lányt akarom!
A király nekibúsult, de a becsület azt kívántam, hogy megtartsa a szavát, így áldását adta a házasságra. Az egér látta, hogy mindenki nagyon szomorú, ezért a következő történetet mesélte el:
- Ha hiszitek, ha nem, én a világ legerősebb embere voltam, még most is az lennék, ha egy varázsló nem irigyelte volna el az erőmet. A varázsló egy szörnyű átkot szórt rám, egy kis egér testébe zárt, és addig nem törik meg az átkot, amíg egy világszép királylány ki nem mondja nekem a boldogító igent, és a feleségem nem lesz.
No nekiláttak a készülődésnek, mindenből a legjobbat akarta a király lányának. A pap el kezdte a beszédet, megkérdezte az egeret:
- Akarod-e feleségül a királylányt?
- Igen - szólt az egér.
- S te királylány, akarod-e férjedül ezt a kis egeret?
- Igen - szólt bátran a királylány.
Lássatok csodát, a szürke kis jószág helyett egy daliás herceg állt a királylány mellett, karjai izmosak, válla széles volt.
A királylány első látásra beleszeretett a daliába, és most már boldogan megismételte az igent. A király is mosolyogni kezdett, és olyan jó kedvre derült, hogy végig táncolta az egész éjszakát.
A királyi udvarban négy hétig állt a bál, azután pedig boldogan éltek, míg meg nem haltak.
És hogy mi lett a varázslóval, aki elátkozta a herceget? Mérgében megpukkant.

Egy víg királynak is lehetnek...

Nyomtatás
Kategória: Győztes Mesék
Utolsó frissítés: 2016. máj. 20. péntek Írta: Pribelszki Norbert

egy vig kiralynak is lehetnek rossz napjai.jpg
Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy vidám kis ország, ahol mindenki örömteli volt, főleg a király.
Mégis egy napon nagyon szomorú lett, ugyanis az történt, hogy elveszítette az ükapjától kapott arany medált. Odahívatta az udvari bolondot, a majmot. Sajnos, ő sem bírta felvidítani, nagyon búsak lettek mindketten. Főleg a király szomorodott el, de a majom is, ugyanis nagyon szánta a királyt. Sajnálta őt, hogy olyan rosszkedvű. Megoldást kellett erre a problémára keresni, ezért a király titkárnője pályázatot írt ki:
" Hogyan nevettessük meg a királyt?" címmel.

Volt is jelentkező szép számmal. Az érdeklődők között szerepelt például Mr. Zsiráf, Dr. Tigris, Böbe, az elefánt, Csigabi, Tóni, a teknős és még nagyon sok állat. Elsőként Mr. Zsiráf próbálkozott, ő megszámolta a nyakán a foltokat. ?t követte Dr. Tigris, ő vegetáriánus lett. Nekik nem sikerült, a király továbbra is "depi" maradt. Utána Böbe, az elefánt következett, akiről köztudott, hogy legendásan jó az étvágya. A cél érdekében lefogyott 32 kg-ot. Csigabi, a csiga, és Tóni, a teknős hosszú távú futóversenyt rendeztek, a távot 10 cm-ben határozták meg. A hajnalban kezdődő futás sötétedésig húzódott, de nem jártak szerencsével ők sem. Az utolsó próbálkozó állat jött, a holló.
? így szólt a királyhoz:
- Uram, királyom, mi bajod van?
- Elvesztettem a medalionomat. Nagyon fáj érte a szívem.
- Arról a szép, csillogó-villogó aranymedálról beszélsz, ami a trónod alatt van? - kérdezte a holló.
A király lenézett a trónja alá, és csodák - csodája, ott volt a medál. Nem túlzás, de másodpercekig hang nem jött ki a torkán a meglepetéstől. Borzasztóan hálás volt a hollónak, ezért megjutalmazta őt egy welness hétvégével, ahova a holló magával vitte a feleségét is.
Hatalmas dínom-dánomot rendeztek az udvarban, ahová a Birodalom összes lakója hivatalos volt, ráadásul meghívták az egyik menő lányegyesület is az öreg király örömére. Ezután boldogan éltek, amíg megint el nem veszett valami az udvarban. Itt a vége, fuss el véle...

Tomi az űrben

Nyomtatás
Kategória: Győztes Mesék
Utolsó frissítés: 2016. máj. 20. péntek Írta: Sifter Adél

tomi urhajo.jpg
Egy szép nyári napon Tomi vígan játszadozott a kertben barátjával, Bencével. Indiánost játszottak. Tominak eszébe jutott, milyen jó lenne az űrben folytatni a játékot. Másnap reggel Tomi megkérdezte apukáját, hogy nem építene-e nekik egy űrhajót. Feri bácsi elgondolkozott és ezt mondta: 
- Rendben, megépítem. De hogy meglepetés legyen, akkor csinálom, mikor holnap Bencénél játszol. Estére már készen is lesz. Rendben?
- Igen apu, ez így szuper lesz! Így azután, mikor Tomit az anyukája, Ági néni elvitte játszani, Feri bácsi elkezdte megépíteni a gépezetet.


Persze csak akkorát, hogy a gyerekek beleférjenek és fel is tudja emelni őket, vele együtt.
- Ági! - szólt feleségének. - Gyere ide kérlek, és fesd nekem erre a nagy vászonra a Napot, a Földet, bolygókat, csillagokat, meg a Holdat!
- De hát mire kell az neked?
- A mi fiunk ma este az űrbe megy - válaszolta és kacsintott egyet.
- Aha, értem! - szólt Ági néni, és festéket és ecsetet kezdett keresgélni. Mindeközben készült az űrhajó is.
Készen van végre - mondta Feri bácsi kis idő múlva. - Most pedig kifestem!
- Mindjárt kész vagyok én is!
Azzal dolgoztak tovább. Hamarosan készen is lettek.
- Ági, én készen vagyok. Elmenjek Tomiért?
- Nem kell, mindjárt elkészülök. Elmegyek én érte.
- Várj, Ági! Tomit csak este engedjük ki! Mert akármennyire is szeretném, nem tudok sötétséget teremteni délután.
Ági néni elindult a fiúkért, eközben Feri bácsi minden szerszámot, ecsetet, és festéket elpakolt.
- Ezzel is megvolnánk - sóhajtott és bement a házba.
Nemsokára a gyerekek is megérkeztek, és izgatottan várták az estét.
A várva- várt pillanat hamarosan el is következett. Tomi és Bence lelkendezve szállt be űrhajójába. Elhangzott a visszaszámlálás és a gyerekek sikeresen pályára álltak.
Az utazás során a világűrből látták a Földet, a Napot és a Holdat, láttak sok bolygót és csillagot. Váratlanul egy üstökös suhant el mellettük.
Már a tejút közelében jártak, amikor megszólalt a rádió:
- Gyerekek, fogytán van az üzemanyag, vissza kell fordulnotok!
Így hát visszafordultak és leszálláskor éppen olyan lelkesek voltak, mint felszálláskor.
Így jutott el Tomi az űrbe

Betti és a tündérek

Nyomtatás
Kategória: Győztes Mesék
Utolsó frissítés: 2016. máj. 20. péntek Írta: Nyilas Viktória

betti es tunderek.jpgEgyszer volt egy Betti nevű kislány. Sokszor álmodozott arról, hogy ő egy tündér és a tündérek világában él. Mikor elmondta ezt az ismerőseinek, mindenki kinevette őt. A családjával is így volt ez Betti nagyon szomorkodott emiatt. Elege volt már abból, hogy ha csak kimondja azt, amire gondol, folyton nevetnek rajta.
Egyszer éjszaka Betti nem tudott aludni. Felkelt és az ablakhoz ment. Majd az üvegen keresztül nézte a fekete égen lévő fénylő csillagokat. A kislány valami furcsa
hangot hallott, ezért bekapcsolta a világítást. Körülnézett és megnyugodott, mert semmi különöset nem látott a szobában.

Már kezdte azt hinni, hogy egy betörő járt a szobájában. A következő percben egy árnyékot látott a falon. Betti már szívta a levegőt, hogy kiáltson, amikor megszólalt ez kedves hang:
- Betti, ne kiabálj, kérlek!
- Ki vagy te és honnan tudod a nevemet? - kérdezte Betti.
- Elizabetnek hívnak és ismerlek téged.
Mikor Betti meglátta Elizabet szárnyait, mondogatni kezdte, hogy ez csak egy álom lehet.
Elizabet közbevágott:
- Kérlek, ne mondogasd ezt, mert ez nem álom.
- Tehát te egy tündér vagy? - kérdezte Betti, és kezével dörzsölgetni kezdte szemeit.
Elizabet a pálcájával suhintott egyet, Bettinek máris szárnyai nőttek, azonnal selyemruha lett rajta, gyönyörű mintával díszelgett ez a ruha. A lábain pedig ott volt egy pár takaros cipellő. Majd Elizabet még egyet suhintott a pálcájával, és Betti frizurája konttyá változott. Csillogó gumi fogta össze a kontyot. A kislány nyakába egy szép, bűbájos nyaklánc lógott. "Hűha" - nézett magára Betti.
- Te átvarázsoltál engem tündérré? De miért? - kérdezte.
- Nincs most idő elmagyarázni, sietnünk kell.
- És hová? - kérdezte Betti. De mire kiejtette, már úton voltak a tündérek országába. Valamilyen nagy fényforrás tört ki a szobájában. Betti alig látott az erős fénytől. A fény lassan eltűnt, és a helyén ez gyönyörű kapu tündökölt.
- Gyere utánam! - mondta Elizabet. Betti sietett utána, mert már bízott a tündérben és szinte észre sem vette, mennyire megbarátkozott vele. Szép volt az égbolt, sütött a nap, hatalmas fehér felhők is voltak az égen. És ezt mondta Elizabet:
- Használd a szárnyaidat, repülj úgy, mint én!
Betti szárnyai röpdösni kezdtek. Felszállt és repült. Mintha egy varázsigét mondott volna el Elizabet, úgy hatott a kislányra. Elrepültek a nap legszebb sugarához. Elizabet ismét mondott egy varázsigét, és a varázspálcájából egy fénysugár villant fel, nyomban ott termett egy másik kapu. Átrepültek a kapun és máris tündérországban voltak. Egyszerűen csodás volt ott, ragyogott minden. Lehetetlen mindezt leírni, én mégis megpróbálom. Rengeteg tündér volt ott. Szebbnél szebb paloták ragyogtak. Amit csak el tudsz képzelni. Pálcaütéssel minden megjelent, amit szerettél volna. Bettinek rengeteg élményben volt része. Közben eszébe jutott a családja és barátai. Már nagyon hiányolta őket. Megköszönte Elizabetnek, hogy valóra váltotta álmát. De mostmár szeretne hazamenni. Elbúcsúzott, majd kinyitotta a kaput, átment rajta, és a saját szobájában találta magát. A kapu eltűnt. Betti szeméből egy könnycsepp esett le, de észre sem vette. Ekkor eltűntek a szárnyak és minden csodálatos dolog is. Betti lefeküdt. Reggel azt hitte, hogy az egész csak álom volt. De mikor tükörbe nézett, látta, hogy rajta van a nyaklánc.
Már tudta, hogy ez az álom valóság volt.

A cicák és a kutya

Nyomtatás
Kategória: Győztes Mesék
Utolsó frissítés: 2016. máj. 20. péntek Írta: Kovács Etelka


cica kutya.jpgVolt egyszer egy családi ház. Itt élt egy kislány a szüleivel, két cicájával és egy kutyával. A cicákat Tarkának és Cirminek nevezték el, míg a kutyát Macinak. A cicák szőrük színéről, a kutya pedig nagyságáról, szép barna szeméről és a málnásban való heverészéséről kapta nevét.
Az állatok egyidősek voltak, együtt nevelkedtek és kezdetben igazi kutya-macska barátsággal éltek együtt. Állandóan fújtak egymásra, Maci kergette a cicusokat. A cicák sem voltak restek, kerülgetették a kutya tányérját, ha lehetett egy-két finom falatot el is csentek. Egy napon aztán ez megváltozott.


Mintha valami titkos és érdekes kapcsolat alakult volna ki Tarka és Maci között. Ettől kezdve a kutya megosztotta ételét, házát új barátjával.
Történt azonban egy téli napon, mikor nagy pelyhekben hullt a fehér hó, és az egész udvart belepte a sok-sok pihe, Tarka odaballagott a kutyaház elé, leült az ajtóba.
- MIAU! MIAU! - Macikám! Odabújhatok hozzád? - kérdezte a didergő macska.
Maci álmos tekintettel kukucskált ki a házából, és így válaszolt?
- VAU! VAU! Gyere, megmelegítelek!
Erre Tarka icipici lábait megrázva, óvatosan bebújt Maci kutya mellé a házikóban.
Kis idő múlva, Tarka hízelegni kezdett barátjának, aki már annyira ismerte őt, gondolta, hogy valamit szeretne.

- Kedves Maci! Éhes vagyok! Van egy kis kenyered? - kérdezte Tarka cica.
- Van, van! Nézz ide a sarokba! Tessék! - válaszolta Maci, és adott neki egy darabot.
- Köszönöm szépen! - bújt vissza a cicus Macihoz.
Mindeközben Cirmos is megjelent a kutyaház ajtajában, és bánatos tekintettel nézte a bentlevőket.
- MIAU! MIAU! Testvérkém! Maci kutya! Hadd menjek én is oda hozzátok! - szólalt meg Cirmike.
?k oda is engedték volna, de Cirmi egy gyors iramodással el is szaladt, inába szállt a bátorsága. Maci kutya és Tarka cica csak bámult egy pillanatig, vajon mi történhetett. Tarka cica szíve belesajdult abba, hogy testvérkéje egyedül, fázósan, kint kucorog a számukra kitett fotelon.
- MIAU! MIAU! Várj Cirmos! Jövök én is! - kiabált utána és már szaladt is a nagy hóban Tarka cica.
- Miért jöttél utánam? Hiszen te nem félsz a kutyától, és ott legalább melegen vagy. -suttogta Cirmi cica.
- Igazad van. Én tényleg nem félek a kutyától, de te a testvérem vagy és nem szeretem, ha búslakodsz. - válaszolta Tarka, miközben
odabújt hozzá, és elkezdett dorombolni.

Mindketten felugrottak a kopott fotel ülőkéjére, összebújva várták, hogy a hóesés elálljon. Maci kutya ki-kikukucskált a házából, figyelte a testvéreket. Arra gondolt, hogy valaha neki is volt egy hugicája, akit elvittek egy másik városba. Nem tudott róla semmit, de biztos volt abban, hogy ők is ilyen jól megértették volna egymást, és ilyen jó testvérek lennének. Míg ezen elmélkedett Maci kutya a házában, elállt a hóesés, kisütött a Nap. A fények szikráztak a havon, csillogott minden.
A cicák és a kutya is boldogan szaladgáltak a hóban.
Mindnyájuk számára tanulságos volt ez a téli délután. Megértették, hogy milyen fontos az egymáshoz való ragaszkodás. Még ma is élnek, jó barátságban, ha meg nem haltak.

© 2011 Orosházi Gyermekkönyvtár. Könyvtárunk honlapja 2007. március 22-én indult. Az oldalon lévõ információkat felrakta és frissíti:
Kiss Márta. kismart@gmail.com. A honlapot készítette: Varga Ádám. xxv25.weboldala.net. Illusztrátor: Mester Kata. mester_kata@yahoo.com
Designed by Joomla 1.7 templates and web hosting by justhost reviews. All Rights Reserved.