Zsuzsi kiscsikója

Nyomtatás
Kategória: Döntős mesék
Utolsó frissítés: 2016. máj. 20. péntek Írta: Jelige: Aranypatkó

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Zsuzsi nevű kislány. Zsuzsi egy farmon lakott a szüleivel, sok állatuk volt. A farmon élő többi állattal született egy kiscsikó, Vénusznak nevezték el.zsuzsi es akiscsiko.jpg

Vénusz a farmon élő többi állattal gyorsan megismerkedett, de ahogy növekedett egyre udvariatlanabbá vált. A többi állatot gyakran megtréfálta, a cicának a farkát húzkodta, a kutyák elől  elszedte a csontot, a malacok vizét kiborította, a tyúkok tojásait összetörte. Anyja sokszor megdorgálta emiatt. Egy tavaszi napon a gazda Vénusz anyjával a mezőre indult dolgozni, Vénuszt az istállóba zárta. A kiscsikó egy ideig tűrte is a bezártságot, de egy idő után nem bírta tovább és az ajtót kirúgva a szabadba szökött.

Vénusz az anyja kérésére indult, azonban a mezőt nem találta és hamarosan a nap is lement. A kiscsikó ekkor egy nagyerdő közepén járt, a sötétben nem jól látott és beleesett egy nagy verembe, ahonnan nem tudott kimászni.

A farm lakói és Zsuzsi is Vénusz keresésére indultak még aznap éjjel, de nem jártak sikerrel. Másnap reggel fáradtan indultak haza, mikor az egyik kutyus nyöszörgést hallott. Mindannyian a hang irányába futottak, és megpillantották a kétségbeesett Vénuszt.

A mély veremből együttes erővel sikerült csak kiszabadítaniuk. A nehéz munkából a farm összes állata kivette a részét. A cicák, a tyúkok, a kutyák, a malacok egymásba kapaszkodva húzták ki a kimerült és fáradt Vénuszt a veremből.

Vénusz másnap mindenkinek megköszönte a segítséget. Ekkor jött rá arra, hogy a farmon élő többi állat a barátja. Ezt követően soha többé nem tréfálta meg a többieket, sokat játszottak együtt. Vénusz hamarosan felnőtt, Zsuzsi versenylova lett. Sokat utazott és versenyzett, ez idő alatt is sok kalandot élt át. Erről azonban már egy következő mesében szeretnék majd mesélni.

Zengő erdő

Nyomtatás
Kategória: Döntős mesék
Utolsó frissítés: 2016. máj. 20. péntek Írta: Jelige: Méhecske

Zengő erdő

 

 

erdosz.jpg 

        Egyszer történt, nem is olyan régen, nagyapám mesélt nékem. Talán nem is mese, hanem valóság volt az egész. Bánfalvához közel volt egy erdő. Faluból az emberek odajártak vadászni, fát vágni. Irtották, tiporták, rongálták az erdőt és lakóit, mígnem az állatok felháborodtak ezen. Úgy döntöttek, megvédik otthonukat, életüket.

       Egyik nap gyanútlanul mentek az emberek az erdőbe portyázni. Nem is sejtették, mi vár rájuk. Az egyik ember épp fát akart kivágni, mikor a medve megfogta a kezét és kivette belőle a fejszét.

 

  A másik egy őzet akart lelőni, erre egy szarvas agancsával úgy felöklelte, hogy összehúzódott minden csontja. Harmadik nyulat akart fogni, de a nyuszi egy hatalmas verembe csalta. Így gyorsan csapdába esett. Negyedik ember mézet akart csenni, de a méhek úgy össze-vissza csipkedték kezét, arcát, egész testét, hogy fájdalmában csak jajgatni tudott. Az állatok egy tisztásra vitték a pórul járt embereket. A medve így szólt hozzájuk: Vigyétek hírül a faluba, mindenki így jár, aki az otthonunkat feldúlja. Szaladtak is rémületükben az emberek, vitték a hírt haza. Össze is sereglett a falu apraja, nagyja. Elmondták, mi történt velük az erdőben. Hosszú csend után valaki a tömegből így szólt:

-         Igazuk van az állatoknak. Ha kivágunk minden fát, jövőre nem lesz tűzrevalónk. Ha kiírtjuk az állatokat, nem lesz mit ennünk. Ha kilőjük a madarakat, nem hallgathatjuk gyönyörű éneküket. Ha letiporjuk színes, illatos virágokat, szegényebbek leszünk.

Az emberek elgondolkodtak e szavakon, s belátták, hogy az erdő nem csak az állatoknak fontos, hanem maguknak is. Ezután óvták, gondozták az erdő lakóit. Lehajtott fejjel, szótlanul hallgattam nagyapámat, nem mertem ránézni. Féltem tudja, én sem mindig vigyáztam az erdőre. Felemelte az arcomat és így szólt:

- Legyen ez neked is tanulság! Az erdő és lakói nem a tied, oktalanul nem tiporhatod, nem rongálhatod. A természeté, ki neked és mindenkinek csak kölcsön adta, és vissza is kéri.

   Itt a mese vagy nem is mese vége. Gondolkodj te is el rajta végre!

 

 

Ugróverseny Rovarországban

Nyomtatás
Kategória: Döntős mesék
Utolsó frissítés: 2016. máj. 20. péntek Írta: Jelige: Rovarmese

Ugróverseny Rovarországban

 ugroverseny rovarorszagban.jpg

 

         Hol volt, hol nem volt, hetedhét mezőn is túl, volt egy rovarkirály, kinek Légykapó volt a neve. Ennek a királynak volt egy helyes lánya, Csápocska. A lány eladósorba került. A király kihirdette, hogy azé lesz Csápocska és hozományul a fele királysága, aki a királyságban a legmagasabb pontra tud ugrani.

       Nosza, jöttek a rovarok, sokasodtak a palota kertjében. Sok színes repkedő rovar népesítette be a levegőt. Sokan próbálkoztak, de igazi nagy ugrásra egyikük sem volt képes.

       Már csak hárman voltak hátra. Félt is a király, hogy nem lesz a lányának párja, s neki pedig öreg napjaiban nem fogja unokák kacagása a lelkét melengetni.

       Jött a Bolhi nevű bolha, aki igencsak híres volt ugrásairól. Nekirugaszkodott, de bizony nem tudott a legmagasabb fa tetején lévő palotáig ugrani. A döntőbíró így szólt:

-         10 pontból egy.

-         Nem, ez a magasság elérhetetlen! - morcoskodott Bolhi.

Az utolsó előtti jelölt következett, Cirpi, a tücsök. ? is kiváló volt ugrásban, még senki se győzte le. A bíró kérdezte:

-         Készen állsz-e Cirpi?

-         É-é-én? Hogy készen állok-e? Én öröké készen állok az ugrásra.  Ugrásommal és zenémmel elkápráztatom Csápocskát.

A tücsök ugrásával feldöntötte a királyt, s remegő hangon kért elnézést:

-         Bo-o-csá-á-na-at.

Cirpi nem érte el a palotát, így bánatosan elugrott a kert legtávolabbi zugába és halkan magának zenélt.

      Már csak egy versenyző volt hátra. ? nem volt más, mint Ugrancs, a kabóca. A bíró őt is felszólította ugrásra.

 

Nem is kellett biztatni Ugrancsot. Oly hatalmasat ugrott, hogy a palota tetejéről egyenesen a királykisasszony ölébe huppant. Csápocska megsimogatta, megcsókolta, Ugrancs pedig lábaival szép zenét játszott.

      Hetedhét Rovarországban hatalmas lakodalmat csaptak. Én is ott voltam, finom levélsültet kaptam, mind a tíz ujjamat megnyaltam, édes nektárbort ittam, több éjszakát átmulattam.


 

 

Rókarudi

Nyomtatás
Kategória: Döntős mesék
Utolsó frissítés: 2016. máj. 20. péntek Írta: Jelige: Rókarudi

Rókarudi

 

 rokasz.jpg

     Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy róka. A róka neve Rókarudi.

     Rókarudi eleven kölyök volt. A szüleinek elege volt, hogy már olyan sokat rosszalkodik. Elmentek a bölcs rókához. Azt tanácsolta bölcs róka:

-         Adjátok oda neki ezt az italt, ettől jó lesz.

Megpróbálták megitatni Rókarudival a löttyöt, de nem akarta meginni.

Egyik este elszökött Rókarudi. Bement a fekete erdőbe. Ott eltévedt. Nem talált haza. Ordított, de nem hallotta senki. De nem olyan biztos. Ott volt egy bokorban egy vadász. Le akarta lőni, de ott volt az apukája, ráugrott a vadászra és kilökte a kezéből a puskát. A vadász elfutott. Rókarudi és az apukája hazamentek.

    Ettől kezdve soha nem rosszalkodott. És boldogan éltek, míg meg nem haltak.

Réka és a kis barátai

Nyomtatás
Kategória: Döntős mesék
Utolsó frissítés: 2016. máj. 20. péntek Írta: Jelige: Erdei kaland

Réka és a kis barátai

 

reka es a kis baratai.jpg 

Valamikor réges-régen, élt egy Réka nevű lány, aki nagyon szerette az állatokat.

Egyszer az erdőben sétált, gyönyörködött a kicsiny, félénk állatkákban. Ekkor megpillantott egy mókust, akinek a farka be volt szorulva két ág közé.

-         Jaj, te szegény mókus mi történt veled?

Széttörte az ágakat, így a mogyorórágcsáló kiszabadult. Boldogan szökdécselve ment tovább. Átment a kis folyó fölött a hídon. Észrevette, hogy a víz kisodort a partra egy halacskát.

-         Te szegény árva!

Miközben ezt mondta, visszadobta a kis fickándozót. Indult volna hazafelé, de nem találta a visszautat.

-         Ó, most mit csináljak?

És ekkor megszólalt egy hang.

-         Mi volt ez, ki volt ez?

Én voltam a hal, akit megmentettél.

-         Értem, amit mondasz?

-         Aki szereti az állatokat, az meg tudja tanulni a nyelvüket. De ezt senkinek sem lehet elmondani!

-         Kérlek, mutasd a haza vezető utat!

-         Kövesd a kavicsokkal megszórt ösvényt, és ha vége, segít a mókus!

-         Köszönöm!

És már szaladt is, találkozott a mókussal.

 

 

-         Otthon már biztos vár rád a forró kakaó, miért nem mész haza? - mondta a mókus.

-         Eltévedtem, a hal mondta, hogy te mutatod a további utat.

-         Gyere gyorsan utánam, elvezetlek a házadig.

Az anyukája nagyon örült neki mikor meglátta, boldogan ölelte át.

      Azóta is sűrűn meglátogatja Réka kis állatkáit az erdőben.


 

© 2011 Orosházi Gyermekkönyvtár. Könyvtárunk honlapja 2007. március 22-én indult. Az oldalon lévõ információkat felrakta és frissíti:
Kiss Márta. kismart@gmail.com. A honlapot készítette: Varga Ádám. xxv25.weboldala.net. Illusztrátor: Mester Kata. mester_kata@yahoo.com
Designed by Joomla 1.7 templates and web hosting by justhost reviews. All Rights Reserved.