Karácsonyra

Nyomtatás
Kategória: Versek mindenre...
Utolsó frissítés: 2016. február 02. kedd Írta: Kiss Márta

Szilágyi Domokos: Karácsony

A puha hóban, csillagokban,
Az ünnepi foszlós kalácson,
Láthatatlanul ott a jel,
Hogy itt van újra a KARÁCSONY.

Mint szomjazónak a pohár víz,
Úgy kell mindig e kis melegség,
Hisz arra született az ember,
Hogy szeressen és szeressék.

S hogy ne a hóban, csillagokban,
Ne ünnepi foszlós kalácson,
Ne díszített fákon, hanem
A szívekben legyen KARÁCSONY


SZABÓ LŐRINC: KARÁCSONYEST, NYUGALMAS ESTE...


Karácsonyest, nyugalmas este,
szemünk a friss havon mereng;
és lelkünk bánattal övezve
ki tudja merre, merre leng?

– A szél kint a havat kavarja
és trombitálva jár a tél;
a lelkünk félve gondol arra,
ki tőlünk most oly messze él…

Karácsonyest. – Egy drága könnyben
óh mennyi boldogság van itt!
A gondolatunk messzeröppen
és lelkével ölelkezik:

– elcsöndesül az ég haragja,
csillag ragyog, elült a szél
és lelkünk áldva gondol arra,
ki nemsokára visszatér…


Mentovics Éva: Mikulás-Köszöntő

Édes, kedves Mikulás,
köszöntünk most téged.
Eljöttél az idén is,
ahogy megígérted.

Látjuk, hogy a tartásod
teli zsáktól görnyedt.
Rakd le nehéz puttonyod,
pihenj meg egy csöppet!

Sok-sok színes ajándék
nyomja fáradt vállad.
Tudjuk, hogy a Világot
több százszor bejártad.

Tudjuk, hogy a szánoddal
tovasiklasz újra.
Néhány darab sütivel
gyűjts erőt az útra.



Zelk Zoltán: Télapó és a hóember

Én egy csókától hallottam,
csóka a toronytól,
a torony meg tavaly télen
hallotta a holdtól,
ha igazat mondanak a
csókák és a tornyok,
akkor én is ti néktek most
színigazat mondok.

Így kezdte a hold, a torony,
a csóka is így szólt:
az udvaron egy hóember
mit gondolt, nem gondolt,
azt gondolta, dehogy fog ő
egész télen állni,
ő lesz az első hóember,
ki megtanul járni.

Ennyit gondolt a hóember
egy szóval se többet,
s indulna már, mikor hallja,
jó estét köszönnek,
ő is köszön, ő is mondja:
"Jó estét kívánok!"
s látja, hogy egy piros csizmás
öreg ember áll ott.

Jó, hogy jöttél, öregember,
épp ebben a percben
gondoltam, hogy útra kelek,
induljunk hát ketten.
Látom, nagyon öreg lehetsz,
fehér a szakállad,
Lehet, hogy a világot már
kétszer is bejártad."

"Körül bizony kétszer, százszor
és még százezerszer-
feleli nagy nevetve a
piros ruhás ember-,
de nem gyalog, úgy nem győzném,
hanem szánon járok
úgy nézzél rám, te hóember,
a Télapót látod!"

Így történt, hogy akkor este
-látta aki látta-
együtt szállt fel a hóember
s Télapó a szánra,
együtt vittek ajándékot
házról házra járva,
míg csak üres nem lett végül
a Télapó zsákja.

Ahány házba csak bementek,
ahányból kijöttek,
lett a répaorrú vándor
egyre-egyre könnyebb,
várták őket minden házban
kályhával, meleggel,
így olvadt el reggelre az
útra kelt hóember!



Péter Erika: Adventi gyertyák

Négy
vasárnap
gyújtunk gyertyát
az adventi koszorún.
Első vasárnap egy szálat,
Bronzvasárnap még egy párat,
Ezüstvasárnap éppen hármat.
Aranyvasárnap meg mind a négy
gyertyán ég a fény.





Mentovics Éva: Karácsonyi jókívánság

Szent karácsony beköszöntött,
pompázatos ruhát öltött.
Oly szaporán, mint a zápor,
ezer csillag hull a fáról.

Örömkönnyek hullnak egyre,
s pottyannak a kis kezekre.
Fenyőfánkat körbeálljuk,
és egymásnak azt kívánjuk:

E szép este minden fénye
adjon erőt az új évre.
Minden napja legyen ünnep,
melengesse kis szívünket.



Mentovics Éva: Az ünnepi asztal

Imbolyog a gyertya lángja,
fénylik, mint a Napsugár.
Ünnepváró asztalunkról
fodros füstje tovaszáll.

Karácsonyfán aranycsillag,
és számtalan szép csoda:
csillagszóró, szaloncukor,
omlós, mézes figura.

Kint a kertben pelyhek ringnak,
belesnek az ablakon.
Csodálják a gyertyák fényét
az ünnepi asztalon.



Donászy Magda: Karácsony délután

Karácsony délután
lassan jön az alkony.
Kíváncsiság bujkál
minden gyermekarcon.

Végre sötétedik...
hamvas lesz az este.
Bodri velem együtt
figyel minden neszre.

Mikor szól a csengő,
az ajtó kitárul,
piros alma nevet
rám a fenyőfárul.

Tudom, az erdőből
édesapám hozta,
a diót meg anyám
be is aranyozta...

Azért olyan kedves...
azért olyan drága.
Meghatottan nézek
Apára...Anyára.


Ady Endre Harang csendül


Harang csendül,

Ének zendül,

Messze zsong a hálaének

Az én kedves kis falumban

Karácsonykor

Magába száll minden lélek.


Minden ember

Szeretettel

Borul földre imádkozni,

Az én kedves kis falumban

A Messiás

Boldogságot szokott hozni.


A templomba

Hosszú sorba'

Indulnak el ifjak, vének,

Az én kedves kis falumban

Hálát adnak

A magasság Istenének.


Mintha itt lenn

A nagy Isten

Szent kegyelme súgna, szállna,

Az én kedves kis falumban

Minden szívben

Csak szeretet lakik máma.


II.

Bántja lelkem a nagy város

Durva zaja,

De jó volna ünnepelni

Odahaza.

De jó volna tiszta szívből

- Úgy mint régen -

Fohászkodni,

De jó volna megnyugodni.


De jó volna, mindent,

Elfeledni,

De jó volna játszadozó

Gyermek lenni.

Igaz hittel, gyermek szívvel

A világgal

Kibékülni,

Szeretetben üdvözülni.


III.

Ha ez a szép rege

Igaz hitté válna,

Óh, de nagy boldogság

Szállna a világra.

Ez a gyarló ember

Ember lenne újra,

Talizmánja lenne

A szomorú útra.


Golgota nem volna

Ez a földi élet,

Egy erő hatná át

A nagy mindenséget.

Nem volna más vallás,

Nem volna csak ennyi:

Imádni az Istent

És egymást szeretni...


Karácsonyi rege

Ha valóra válna,

Igazi boldogság

Szállna a világra.



Csanádi Imre  Karácsony fája


A Karácsony akkor szép,
hogyha fehér hóba lép-
nem is sárba, latyakba...

Ropog a hó alatta.


Hegyek hátán zöld fenyő,

kis madárnak pihenő-

búcsúzik a madártól,

őzikétől elpártol.


Beszegődik, beáll csak

szép karácsony fájának-

derét-havát lerázza,

áll csillogva, szikrázva.

Ahány csengő: csendüljön,

ahány gyerek: örüljön,

ahány gyertya: mind égjen,

karácsonyi szépségben.


Weöres Sándor Szép a fenyő



Szép a fenyő télen-nyáron,

sose lepi dermedt álom:

míg az ágán jég szikrázik,

üde zöldje csak pompázik.


Nagykarácsony immár eljő,

érkezik az új esztendő.

Míg a mező dermed, fázik,

a zöld fenyves csak pompázik.




Madár János Karácsony



Csillagfényben aranyág.

Aranyágon alma.

Őrzi három télapó.

Úgysem alszom el ma!


Egész éjjel csodálom

ezt a szép fenyőfát.

Gyertyafényes csillagszórós,

csilingelő ágát.


Karácsony, karácsony,

kisült a kalácsom.

Kóstoljátok, egyétek,

a mákost is vegyétek!



Pálfalvi Nándor Karácsony


Karácsony ünnepén

az a kívánságom.

Legyen boldog mindenki

ezen a világon.


Itt is, ott is mindenütt

legyen olyan béke,

mint amilyen bent lakik

az emberek szívébe.



Devecsery László Karácsonyi éjben



Hópelyhek lobognak

pihekönnyű szélben,

fehér lesz az erdő

karácsonyi éjben…

Fenyőfák indulnak,

díszeiket várják:

köszöntik az embert

és az ég királyát.


Világos az ablak,

arany szemmel néz rád,

felfénylő örömmel

hullanak a szikrák:

csillagszóró játszik,

szemek mosolyognak,

betlehemi éjben

pásztorok dalolnak.



Fésüs Éva Karácsonykor

Karácsonykor

fényesek a felhők,

csillagokból

horgol a tél kendőt.


Ráteríti

hegyek tetejére,

fenyőágnak

jégrojtos a vége.


Karácsonykor

mindenki varázsol,

meglepetés

bújik ki a zsákból.


Szekrényeknek

titkos rejtekéből,

édesapám

legmélyebb zsebéből.


Karácsonyra

kalácsot is sütnek,

nincsen ennél

izgalmasabb ünnep!


Ajándékot én is

készítettem,

amíg készült

majdnem tündér lettem!



Devecsery László Karácsonyi pillangók



Karácsonyi kismadár

üldögél az ágon;

karácsonyi muzsika:

szél zenél a fákon.


Könnyed röptű hópihék

pillangóként szállnak,

ünnepváró pásztorok

köszönteni járnak.


Közeleg az este is:

hótiszta az álom;

angyal szavú szózatod

igaz szívvel várom.




Donászy Magda A kis fenyő

Szabad-e bejönni?

Zöldfenyő vagyok.

Kicsiknek, nagyoknak,

Békés jó napot!


Jó napot, Zöldfenyő!

Régen várunk rád,

maradj itt minálunk,

díszítsd a szobát!


Nincs tarka virágom,

egyetlen tobozban

a távoli erdők

üzenetét hoztam.


Zúzmara díszíti

a tobozod, ágad,

maradj itt közöttünk

kiskarácsonyfának.


Szeretettel jöttem,

szívesen maradok,

hogy veletek töltsem

a szép ünnepnapot.


Állj ide középre,

feldíszítünk szépen,

te leszel a legszebb

a földkerekségen.



Donászy Magda Áll a fenyő



Áll a fenyő az erdőben,

Zöld ruhában, ünneplőben.

Tél van, ága csupa hó,

Ráfújta a Télapó.




József Attila Betlehemi királyok

Adjonisten Jézusunk, Jézusunk!

Három király mi vagyunk.

Lángos csillag állt felettünk,

gyalog jöttünk, mert siettünk,

kis juhocska mondta - biztos

itt lakik a Jézus Krisztus.


Menyhárt király a nevem,

Segíts, édes Istenem.

Istenfia, jónapot, jónapot;

Nem vagyunk mi vén papok.

Úgy hallottuk, megszülettél

szegények királya lettél.


Benéztünk hát kicsit hozzád,

Üdvösségünk, égi ország!

Gáspár volnék, afféle

földi király személye.

Adjonisten, Megváltó, Megváltó!

Jöttünk meleg országból.


Főtt kolbászunk mind elfogyott,

fényes csizmánk is megrogyott,

hoztunk aranyat hat marékkal,

tömjént egész vasfazékkal.

Én vagyok a Boldizsár,

Aki szerecsen király.


Irul-pirul Mária, Mária

boldogságos kis mama.

Hulló könnye záporán át

alig látja Jézuskáját.

A sok pásztor mind muzsikál.

Meg is kéne szoptatni már.

Kedves három királyok,

jóéjszakát kívánok!


Weöres Sándor: Száncsengő

Éj-mélyből fölzengő

-Csing-ling-ling-száncsengő.

Száncsengő -csing-ling-ling-

Tél öblén halkan ring.

Földobban két nagy ló,

-Kop-kop-kop- nyolc patkó.

Nyolc patkó -kop-kop-kop-

Csönd-zsákból hangot lop.

Szétmálló hangerdő

-Csing-ling-ling-száncsengő.

Száncsengő -csing-ling-ling-

Tél öblén halkan ring.


Donászi Magda Karácsony



Karácsonyfa, Karácsony,

Ezüst dió zöld ágon.

Csilingelő csengettyű,

A fenyőfa gyönyörű.

Csillagszóró, gyertyafény,

ég a fenyő ünnepén.


Radó Lili Mit üzen az erdő


Víg ünnepre készülődünk,

esteledik már.

Szobánkban a szép fenyőfa

teljes díszben áll.

Zöld ágain kis csomókban

puha vattahó,

tűlevél közt víg aranyszál,

fel-felcsillanó.

Itt is csillog, ott is ragyog,

mint a napsugár,

s csilingelő csöpp csengettyű

édes hangja száll,

akárcsak az erdőben a

dalos kis madár.

Csitt csak! Figyeld mit is suttog

szép fenyőfánk most neked?

-Halló itt az erdő beszél!

Sürgős fontos üzenet:

Kívánunk ma mindenkinek

szép fenyőfa ünnepet!


Fésüs Éva Álmodik a fenyőfácska


Álmodik a fenyőfácska

odakinn az erdőn.

Ragyogó lesz a ruhája,

ha az ünnep eljön.

Csillag röppen a hegyére,

gyertya lángja lobban,

dallal várják és örömmel

boldog otthonokban.

Legszebb álma mégis az, hogy

mindenki szívébe

költözzék be szent karácsony

ünnepén a béke.



Devecsery László Csengettyűk szavával...

Karácsony csilingel

csengettyűk szavával...

Karácsony kopogtat

hóbundás kabátban;

meghitt meleg lobog

minden kis szobában.

Karácsonyfa hinti

mireánk a fényét,

adjon világunknak

hű, emberi békét!

Karácsony csilingel

csengettyűk szavával...



Mentovics Éva Szent karácsony éjjelén

Megszólal sok apró csengő.

Érces hangjuk lágyan zengő.

Azt zenélik minden ágon:

Karácsony van a Világon.

Szent karácsony éjjelén

táncot jár a gyertyafény.

Meghittség, és szeretet

melengeti szívedet.



Kosztolányi Dezső Karácsony



Ezüst esőben száll le a karácsony,
a kályha zúg, a hóesés sűrű;
a lámpafény aranylik a kalácson,
a kocka pörg, gőzöl a tejsűrű.

Kik messze voltak, most mind összejönnek
a percet édes szóval ütni el,
amíg a tél a megfagyott mezőket
karcolja éles, kék jégkörmivel.

Fenyőszagú a lég és a sarokba
ezüst tükörből bókol a rakott fa,
a jó barát boros korsóihoz von,

És zsong az ének áhítatba zöngve…
Csak a havas pusztán a néma csöndbe
sír föl az égbe egy-egy kósza mozdony.


Juhász Gyula:
Karácsony felé

Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.

…Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.

…És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.



Dsida Jenő Itt van a szép karácsony



Itt van a szép, víg karácsony,
Élünk dión, friss kalácson:
mennyi fínom csemege!
Kicsi szíved remeg-e?

Karácsonyfa minden ága
csillog-villog: csupa drága,
szép mennyei üzenet:
Kis Jézuska született.

Jó gyermekek mind örülnek,
kályha mellett körben ülnek,
aranymese, áhitat
minden szívet átitat.

Pásztorjátszók be-bejönnek
és kántálva ráköszönnek
a családra. Fura nép,
de énekük csudaszép.

Tiszta öröm tüze átég
a szemeken, a harangjáték
szól, éjféli üzenet:
Kis Jézuska született!


Ady Endre:
Kis, karácsonyi ének

Tegnap harangoztak,
Holnap harangoznak,
Holnapután az angyalok
Gyémánt-havat hoznak.

Szeretném az Istent
Nagyosan dicsérni,
De én még kisfiú vagyok,
Csak most kezdek élni.

Isten-dicséretére
Mégis csak kiállok,
De boldogok a pásztorok
S a három királyok.

Én is mennék, mennék,
Énekelni mennék,
Nagyok között kis Jézusért
Minden szépet tennék.

Új csizmám a sárban
Százszor bepiszkolnám,
Csak az Úrnak szerelmemet
Szépen igazolnám.

(Így dúdolgattam én
Gyermek hittel, bátran
1883
Csúf karácsonyában.)

Czeglédy Gabriella:Télapó az úton

Szarvas húzza szélsebesen
Télapóka szánkóját.
Száguld a nagy hómezőkön,
el is hagy már hét határt.

Ajándékok szépen, sorban
a hatalmas zsákokban.
Télapóka becsempészi
a cipőkbe suttyomban.

Sietős az útja nagyon,
rövid már az éjszaka.
Várja őt az ablakokban
még sok üres kis csizma.


B. Radó Lili: Mit üzen az erdő?

Víg ünnepre készülődünk,
esteledik már.
Szobánkban a szép fenyőfa
teljes díszben áll.
Zöld ágain kis csomókban
puha vattahó,
tűlevél közt víg aranyszál,
fel-felcsillanó.
Itt is csillog, ott is ragyog,
mint a napsugár,
s csilingelő csöpp csengettyű
édes hangja száll,
akárcsak az erdőben a
dalos kis madár.
Csitt csak! Figyeld mit is suttog
szép fenyőfánk most neked?
-Halló itt az erdő beszél!
Sürgős fontos üzenet:
Kívánunk ma mindenkinek
szép fenyőfa ünnepet!



Télapó

Erdő szélén áll egy kunyhó,
ezüstösen csillogó,
öreg bácsi lakik benne,
úgy hívják, hogy Télapó.

Sürög-forog reggel óta,
várják már a gyerekek,
zsákjába van ajándéka,
szívében a szeretet.

Alkonyatkor csilingelve
útnak indul szánkóján,
ablakokban kiscipőcskék
tündökölnek, bárhol jár.

Hogyha alszol, s ajándékot
visz neked a Télapó,
betakar, mert ágyacskádról
lecsúzott a takaró. . . . .



Dal

Mikulás, Mikulás, öreg Mikulás!
Mikor jössz, mikor jössz, minden gyerek vár!
Répa, cukor, csokoládé, jaj, de jó!
De a virgács jó gyereknek nem való!
Mikulás, Mikulás, öreg Mikulás!
Mikor jössz, mikor jössz, minden gyerek vár!

Mikulás, Mikulás, öreg Mikulás!
Mikor jössz, mikor jössz, minden gyerek vár!
Egyszer esik esztendőben Miklós-nap
Amikor minden gyerek cukrot kap.
Mikulás, Mikulás, öreg Mikulás!
Mikor jössz, mikor jössz, minden gyerek vár!



Donászy Magda: Télapó ünnep

Itt van már a Télapó,
Tele van a zsákja,
Mosolyog az arca
Örömünket látva.
Énekeljünk néki, senki
nem vár biztatásra.
Így búcsúzik tőlünk:
A viszont látásra!



Devecsery László: Jön a Mikulás

A Mikulás gyorsan eljő
feje felett nagy hófelhő.
Rénszarvasok húzzák szánját,
hó csipkézi a bundáját.

Kövér puttony van a vállán,
hópihe ül a szakállán.
Mikor hozzád megérkezik,
cipőd sok-sok jóval telik.

Hull a hó, nézd, odakint,
a Mikulás néked int.



Nagy Renáta: Télapó útja

Szemben velem üveghegyek,
a tetejük cukorsüveg.
Tejfehér a határ,
Télapó erre jár!

Lába nyomán zúzmara,
havas, jeges az útja.
Kíséri a förgeteg,
meghozza az ünnepet.


Udud István: Jön a Télapó!


December van,
hóha, hó!
Jön már, jön a
Télapó!
Jó szívében
jó a szándék,
puttonyában
száz ajándék.
Kis cipőcském,
fényesedjél,
már csak egy éj,
s itt terem.
Istenem,
vajon én most
mit kapok?
Már egy hete
jó vagyok.
Lábam mindig
letöröltem,
testvéremmel
nem pöröltem,
minden lekém
megcsináltam,
lányok haját
nem cibáltam,
megmondhatják
mind a srácok.
Ugye nem kapok
virgácsot?
Jó vagyok már,
csuda jó,
becsszavamra,
Télapó!


© 2011 Orosházi Gyermekkönyvtár. Könyvtárunk honlapja 2007. március 22-én indult. Az oldalon lévõ információkat felrakta és frissíti:
Kiss Márta. kismart@gmail.com. A honlapot készítette: Varga Ádám. xxv25.weboldala.net. Illusztrátor: Mester Kata. mester_kata@yahoo.com
Designed by Joomla 1.7 templates and web hosting by justhost reviews. All Rights Reserved.